Nyáregyháza - Brutálfutás 2.0

Életem leghosszabb 7 kilométere

    Fiam, te nem vagy normális! Hallom anyám szavait, amint meglátja a fotókat... Lehet, hogy igaza van, de rajtam kívül 850 ember nem volt normális aki rajthoz állt. Nem is tűnik soknak ez a 7 km, de a szervezők gondoskodtak róla, hogy minden egyes lépés emlékezetes legyen ezen a rövid távon. "A verseny összképében jobban hasonlított egy katonai kiképzőpálya és egy akadályverseny keverékére, mintsem egy hagyományos futóversenyre. A résztvevők nem viseltek hagyományos, feltűzött rajtszámot, mint egy futó vagy bringaversenyen, hanem a karokon filccel felrajzolt számok és a lábakon viselt chippek segítették az időmérést. A helyszín eleve különleges, egy igazi, épített motocrosspálya 14 dombbal/ugratóval Nyáregyházán. "  Ezen a crosspályán és a szomszédságában levő erdőben lettek kialakítva a különféle akadályok, melyek különböző film nevekkel lettek felruházva. Indul a bakterházzal rajtolt el a futam, de volt a 22-es csapdája, Titanic, a Köd, Némó nyomában, hogy csak a legérdekesebbeket említsem. Az esőzéseknek köszönhetően még sárosabb, csúszósabb és veszélyesebb  lett a pálya.

    Paráztam is az időjárástól, hogy hideg és  eső ne legyen, ráadásul tömegközlekedés hiányában motorral terveztem az utat.  A futamom 14:00-kor indult - a specifikációs pálya miatt és a sok résztvevőre való tekintettel 150 fős futamokat indítottak- , nem kellett sietnem a lejutással. Mire megérkeztem a parkoló már tele volt és éppen a 12 órás futam résztvevői  voltak a pályán. Leparkoltam és a szám a fülemig ért, csak mosolyogtam azon, ahogyan kinéztek a versenyzők: csupa sár meg kosz, még ilyet se láttam. Ahogy közelítettem a versenyközponthoz, folyamatosan pásztáztam a terepet illetve a futókat és rájöttem, hogy ezek nem viccelnek. Felhős volt az ég, csak reménykedhettem, hogy nem fog eleredni az eső és nem lesz még keményebb a harc.

    Magamba tömtem egy kis kalóriát, hogy ne a sáros árokból keljen kiszedjenek és legyen erőm a "malackodáshoz". Felrajzolták a rajtszámomat a karomra,az időmérő chippet leellenőriztem, hogy működik-e, átöltöztem és a ruhatárat céloztam meg. - A motort is behozod? - hangzott el poénosan a kérdés, ahogy letettem a védőfelszerelést a pultra, viszont a megnyerő mosolyom meggyőzte őket, hogy ez minden. Neki is fogtam a bemelegítésnek, közben vetettem pár pillantást a pályára és igyekeztem felkészülni lelkileg is a futamra.

    Rajt előtt kb. fél órával a nap is kisütött, a félelmem szertefoszlott, akárcsak a felhők az égen. Jó hangulatban álltunk a rajthoz, lehúztuk a cipőnket és a motocross rács közelében helyeztük el. Mindenki csak mosolygott és izgatottan várta az indulást. Zene, taps, oroszlánüvöltés meg sikítás na meg malac röfögés illetve  harangszó kísérte a rajt előtti pár pillanatot majd lecsapódott a rács és "Indult a bakterház".

    A rajtot sikerült elrontanom, mivel nem gyakoroltam a gyors cipő felhúzást, ezért elég hátulról indultam. Rögtön 100m után jött a "Túl a sövényen" akadály, mely szalmabálákból volt építve, arra kellett felugrani , majd le és tovább haladni. Szerintem is, semmi extra...Na igen, de ez csak a bemelegítés része volt, akárcsak a rönkön illetve katonai álcahálón való átbújás, de ez még elmegy egy sima terepfutásnak. Az első körhöz érve "Túl a csúcsonnal" találtam magam szembe, ahol szintén szalmabálákból volt építve az akadály de ez sokkal magasabb volt, mint a "Túl a sövényen". Az első lépcsőfokára még sikerült lendületből a rövid lábaimmal is felugrani de már a másodikat másznom kellett. Túl vagyok egy körön, ez volt a bemelegítés, jöhetett a brutálkör. Rögtön a "Titanic" volt az első gát, nem véletlen kapta a nevét, hisz itt egy mély árok volt kialakítva amiben víz, akarom írni sárlé várt bennünket. Mivel kikerülni nem lehetett, hát egy nagy ugrás, majdnem a közepéig és felavattam magam sárlével a fenekemtől lefele, de a lendületnek köszönhetően a mellkasomra is jutott bőven, ekkor még a frizurám szép volt. A kikászálódást követően éreztem nehezebbnek a cipőmet, de nem lehetett időzni, várt "A köd". Az egyik ugrató alatt volt kialakítva egy alagút, melynek mindkét oldala le volt zárva függönnyel és belül sötét meg füst tartotta rettegésben a versenyzőket. Ekkor picit bepánikoltam, nem láttam semmit és a füsttől levegőt se kaptam rendesen, de szerencsémre egy kis fény tört be, mivel akkor hagyták el az alagutat és követtem az irányt a kivezető út felé. Pár méter múlva a "Nem vénnek való vidék" következett, szerintem a legnagyobb ugrató, amire szintén csak mászni lehetett felfele a meredeksége miatt. Ha feljutottunk a csúcsra, valahogy le is kellett jönni, na ez volt a "Letaszítva". Itt szinte aquaparkban szerzett élményem volt, mert szépen le lehetett csúszni a vizes fólián akár egy csúszdán, viszont nem víz hanem sár várt lent. A kis szusszanást követően elértem a közkedvelt "Némó nyomában" vizes árokig, ami középen egy barikáddal volt ellátva. Nem lehetett másként túljutni rajta, csak úgy ha lemerültem a sáros lébe és alatta átmásztam, mert azt úszásnak nem nevezném. Ahogy felszínre törtem, nem láttam semmit az iszapos víztől, igyekeztem alkalmazni az "ablaktörlőimet".  Ezután jött két semmitmondó ugrató, a "Szakasz" és a "Hegylakó", simán teljesítettem mindkettőt. Az akcióhősökhöz hasonlóan szögesdrót alatt másztam át, melynek neve mi más is lenne, mint a "Drágán add az életed". Nem volt annyira vészes,mert nem volt olyan alacsonyan a drót de egyszer, kétszer éreztem, hogy súrolja a felemelkedő hátsómat.

Ez volt a brutálkör, amiből még volt egy forduló az erdei szakasz után. Szóval következett az erdős rész, amolyan igazi terepfutás jelleggel. Itt is igyekeztek megnehezíteni a dolgunkat a "Verdákkal", gumiabroncsok lógtak derék magasságig amik vagy össze voltak kötve párosával és ki lehetett kerülni vagy az egész volt összekötve és alatta meg átbújni kellett. Egy kis labirintusos résszel próbálták feldobni az erdei akadályokat, de különösen  senkink sem jelentett gondot a "Forrest Gump" teljesítése. Az erdei úton vastagabb, vékonyabb faágak torlaszolták el az utunkat, de akár lendületből akár lassabb tempóval könnyedén tovább lehetett haladni. Végül az utolsó akadály következett, ami nem az utolsó mivel a "Nagyon vadonon", a gumiabroncsokból készített barikádon átverekedtem magam és neki iramodhattam ismét a már kitapasztalt brutálkörnek. Hasonló élményekkel hagytam el az akadályokat, mint az első körön, de itt már próbáltam még viccesebben felfogni az egészet és közben nevettem magamon és másokon is. A "Némó nyomában" vizes árkon nem tudom, hogy először miként tudtam bukás nélkül haladni, mivel kis gödrök nehezítették az amúgy is derékig érő iszapos vízben való haladást, és a második körben elkaptam egy ilyen gödröt és rögtön nyakig voltam a fincsi sárlében.

     Az első kör, de leginkább az első brutálkör után kialakult a sorrend, legalábbis én se tudtam már több versenyzőt megelőzni, és engem se hagytak le. A különféle izgalmas akadályok ellenére 5,17-es átlagot futottam,másztam,kúsztam és úsztam, így a célvonalon 36:23-al haladtam át, ahol is várt a jól megérdemelt malacpofa érem. A nyakamba akasztották, és mivel elég koszos voltam, megköszöntem és mondtam, hogy most kivételesen nem nyújtom a kezem, de nem törődtek vele, kezet fogtak és gratuláltak mégegyszer. A futamomban 17. értem be, ami az f2 korcsoportban, tehát a 18-35 év közöttiek között összesítésben  az 51. helyre volt elég.  A pálya a tavalyi brutál pályához képest állítólag ultrabrutálra sikeredett. Nincs viszonyítási alapom, majd megmondom jövőre, hogy melyik pálya tetszett jobban és melyik akadály jelentett gondot.

    Zárásként amit nehezményeztem, az a jó meleg víz hiánya, mert az olyan volt mint a fehér holló  vagy a yeti, mindenki beszélt róla, de senki nem látta, nem érezte. Szóval csak nagyjából verettem le magamról a már időközben rám száradt sarat, és igyekeztem gyorsan átöltözni. Ettől az egy dologtól eltekintve nagyon jól éreztem magam, nagyon jó volt a hangulat mindvégig és közel ezer ember azért jött el ezen a napon, hogy egyet disznólkodhasson. Hazaérve rögtön a zuhanyzót céloztam meg, hogy befejezzem a tisztálkodási műveletet és nem túlzok, de még másnap is piszkos volt a fülem. A ruháimról nem is beszélve, fél óráig mostam, míg nem volt kávé színű a lecsorgó víz, a zoknimba és cipőmbe homokot is találtam. Még mindig nem hiszem el, én ezért fizettem, hogy jól összesározzam és jól érezzem magam a mocsaras árkokban. Nem csalódtam a szervezésben sem, jól megkomponált bulit hoztak össze; a végén ügyeltek, hogy ne fázzunk meg, egy fóliát terítettek a hátunkra. "Nevezéskor még jó ötletnek tűnt" felirattal is találkoztam, de szerintem aki ott volt az utólag is jó ötletnek tartja és jövőre is részt fog venni ezen az eseményen.

 A képek önmagukért beszélnek... kizárólag erős idegzetűek kattintsanak :)