Budapest – Yours Truly
Edzésnek indult és Yours Truly lett belőle
Mondanám, hogy elérkezett a várva várt nap, az újabb hóbort, hogy ismét csináljak valami olyat, amit előtte még sose; de igazából nem így indult az a bizonyos vasárnapi reggel. Hajnalban, szokás szerint ébresztett a vekker. Álmosan kikászálódtam a melegágyból és nekifogtam pakolászni a hosszú edzéshez. Mostanában, mindig két hadseregnyi élelemmel indulok útnak, sose lehet tudni alapon. Szóval, felszerelkezve a túlélőkészlettel nekivágtam az aznapi edzésnek. Terv nem volt még az indulásom pillanatában sem, főleg úgy, hogy kilépve az ajtón látom, milyen szépen esik a havas eső.
Nem csak a csapadék, de a hideg szél is boldogított, ami éppen szemből vagy oldalról igyekezett belém kötni. Ráadásul a sötét sem villanyozta fel a kedvem az egész futáshoz. Így telt egyik km a másik után. Legszívesebben visszafordultam volna és visszafeküdtem volna az ágyba. De ilyenkor mindig „beszélgetek” magammal: miért is keltem fel? Miért is kínlódom én ebben a vacak időben? Mert dolgom van… Jön a válasz s amíg ezen morfondírozok, elkezd világosodni s már jó messze kerülök a „rajttól”.
Eszembe jutott, hogy pár napja olvastam egy cikket, hogy a mostani vasárnap van a Yours Truly. Igen, én is eleinte azt kérdeztem, hogy az meg mi? Annyit sejtettem, hogy futással kapcsolatos, mivel a BSI (Budapest Sport Iroda) honlapján találtam az olvasmányt, szóval gyanús volt, hogy nem egy ínycsiklandozó sütemény receptjére bukkantam. A lényeg, hogy a Yours Truly egy nemzetközi felhívás, miszerint január és február utolsó vasárnapjain mozgásra buzdítanak a finnek (mikor máskor?), mivel Finnországból származik ez a kezdeményezés. Van pár szabály, miszerint fuss, gyalogolj az adott napon amennyit szeretnél, amennyi jól esik. Nem is rossz kritérium rendszeres esemény, igaz? Ha befejezted a „yourstrulydat”, akkor az adataidat (résztvevő adatai, megtett távolság, idő, hely, időjárás, stb) feltöltheted az oldalukra és bekerülsz a nagy táblába. Két fő kategóriát határoztak meg: a 25 vagy 50 km távot teljesítők, illetve azok, akik bármennyit is mozognak aznap. Mindenkinek 24 óra áll rendelkezésére, szabadon választott terepen, szabadon választott tempóval. Szerintem jópofa invitálás, főleg ha az ember az 50 km-es távot célozza meg. Tehát azért, fel lehetett fogni versenynek is az egészet, hisz a tábla nem névsor szerint csökkent, hanem a teljesítők időeredménye alapján. Természetesen ez saját lelkiismereten alapuló bevallás volt, ki milyen távot, menyi idő alatt futott. Az olvasás után ábrándoztam arról, hogy jó volna egy ultrát futni, mivel az 50 km már annak számít, de aztán gyorsan el is vetettem a gondolatot, hisz az alapozás még nem ezen a szakaszánál jártam.
A kis kalandozás után, térjünk csak vissza a futáshoz, amit nem túlzottan szabadidősportot támogató időjárásban végeztem. Gondoltam, hogy aznapra akkor bevállalok egy 25 km és akkor a hosszabb edzés is megvolt, meg a Yours Truly is kipipálva. Viszont a szokásos 25 km-s köröm felénél voltam már, és nem éreztem úgy, hogy akkor hazaindulok és szépen befejezem aznapra az edzést. Futottam tovább és már nem különösebben érdekelt a Yours Truly, mivel több lesz, mint 25, de az 50 elérhetetlen még.
A kalóriapótlással nem volt gond, mert bőséges elemózsiával rendelkeztem, volt nálam minden: iso, gél, müzli, Mg fiola. A tempót is egy jó közepesre állítottam be, így még a világból is ki tudtam volna futni (egy darabig az emberben motoszkál ez az érzet, amíg nem kezd elsavasodni az izomrendszer). Közben meg persze szelfizgettem össze-vissza, úgyse látott senki, mert abban az időben senki sem merészkedett ki, csak én voltam ennyire eszement, hogy gyűjtöttem egymás után a kilométereket.
Általában azért szeretem a hosszú edzéseket, mert olyankor sok mindenen lehet gondolkodni; az élet nagy dolgain; mint pl. ha a földönkívüliek olyan okosak, hogy utaznak a világűrben, akkor miért mindig a hülyéket viszik el? Így esett, hogy gyakorlatilag kikapcsolt az agyam és csak vittek előre a lábaim, s egyszer csak a Római parton találtam magam, aztán meg a Megyeri híd közelében. Gondoltam, ha már ilyen messzire eljöttem, akkor elfutok Szentendréig, s onnan majd hévvel hazautazom. Ennek a zseniális ötletnek csak egy bökkenője volt, hogy egy bani (román pénznem legkisebb formája), akarom mondani, fillér se volt nálam. Nem maradt más választásom, mint a hídtól visszafordulni s még egy 25-t futni/gyalogolni/vagy már a végén mászni hazáig.
Nem voltam sose jó matekból – függetlenül attól, hogy matek-infó szakon végeztem-, de azért annyi még megy, hogy ha hazáig elbicegek, akkor mégis a Yours Truly 50-s táblába beírhatom magam. Viszont semmi sem változott az eltelt két és fél óra alatt, hacsak az nem, hogy a néhol havaseső átváltott jégesővé és apró jégdarabok „simogatták” az arcom, amikor éppen szemből fújt a szél. De nem szegte kedvemet, hiszen fizikálisan is még remekül voltam és arra gondoltam, hogy ha tényleg hazáig bírom, akkor megvan az első 50-es kilométerem (végül is edzésnek nem is rossz).
Már közeledtem a finishez, viszont még „csak” 47 km-nél jártam (nem azon az útvonalon jöttem vissza, ezért történhetett, hogy 2 km –el rövidebb lett a visszautam – esetleg rosszul mért a GPS). Ha onnan egyenesen hazafutok, akkor max 48 lett volna a vége. Ezt persze nem vettem volna jó néven, nehogy már azon a 2 km múljon a boldogság, így tettem egy kis kitérőt. De maga az a tudat, hogy már mindjárt otthon vagyok/lehetnék, nemhogy segített volna, hanem teljesen összezuhantam. Az utolsó két km nagyon hosszúnak tűnt és már kedvem se volt az egészhez. Érdekes volt ilyet is tapasztalni, hogy egész úton mind fizikálisan, mind mentálisan toppon voltam; és amikor már visszaértem és gyakorlatilag csak 2 km választott volna el a finishtől, padlót fogok… Minden jó, ha a vége is jó – szokták mondogatni – és utólag már csak mosolyog az ember ezeken a dolgokon; na meg csak az összélmény marad meg.
Így történt, hogy az ártatlan edzésnek induló futásból Yours Truly 50 lett, vagyis belekóstoltam egy picit az ultra világába is…
