BRM300 – Rendek Maraton
Teljesítménytúra a javából
Ismét egy BRM, egy 322 km-es táv, és közel, 40 fő, aki teljesítette ezt a túrát. Tavaly találkoztam először e rendezvénysorozattal; sorozat, mivel több BRM-t rendeznek Magyarországon, sőt az egész világon. De foglalja össze pár mondatban Székely-Molnár Ákos, - a magyarországi szervező – hogy mi is valójában a BRM:
„A magyarországi BRM mozgalom legújabb fejezetét 2011-től írjuk. Ekkor gyarapodott ugyanis a magyar teljesítménytúrák nagy családja ezzel az újabb taggal. A BRM teljesítménytúrák népszerűsítése terén kezdetekben az jelentette a legfőbb akadályt, hogy sokan nem ismerték a BRM (BrevetRandonneursMondiaux) előtagot. Ez a mozaikszó ugyanis itt, az újonnan csatlakozó Magyarországon elfedte a lényeget: egy megszokott keretek között zajló teljesítménytúráról van szó, mely esetében a legfőbb különbséget a hosszabb táv, a nonstop jelleg és a nemzetközi karakter jelenti.
A BRM teljesítménytúrák központja Párizsban található. Helyi szervezeteik azonban több mint 40 országban megtalálhatóak az USÁ-tól Magyarországon keresztül egészen Új-Zélandig. A BRM túrázás így tehát a "vájtfülűeknek" a teljesítménytúrázás egy olyan új földrajzi és időbeli horizontját jelenti, ahol a látóhatár egyre távolabbinak tűnik. BRM teljesítménytúrákat ugyanis a Jeges-tengertől a Negev-sivatagig, Közép-Ázsia félsivatagi területéig, Dél-Afrikáig, a kínai hegyekig egyre több helyen, és a globális jellegnek megfelelően az év minden hónapjában szerveznek.
A hivatalos BRM sorozat legrövidebb tagjai a 200 kilométeres BRM 200 teljesítménytúrák. Ezen túrák kellő felkészüléssel mindenki számára elérhetőek. A sorozat zászlóshajóját pedig a BRM 1200+, tehát az 1200 km-es és annál is hosszabb teljesítménytúrák, a superbrevet-k (ejtsd: szuperbrövé) jelentik. Ehhez az elit klubhoz idén, 2013-ban mi is csatlakoztunk a Tour de Transdanubie elnevezésű 1231 km-es teljesítménytúránkkal.” (A teljes cikkért kattints ide)
A mostani túránk Ajkáról indult és ide is kanyarodott vissza. „Ott alvós” buli volt, másként nem tudtuk volna megoldani a reggel 5 órás indulást. Így is a túratársakkal 4 óra előtt keltünk, hogy beregisztráljunk és időben elinduljunk. Úgy adódott, hogy még befértünk Vancsival egy 5 személyes faházba, az ajkai kemping szívében. Nem sokat aludtunk és elég hűvös reggelre ébredtünk, de nem szegte kedvünket; a jó oldalát néztük a dolgoknak: hideg van, de legalább nem esik…
Ez a harmadik BRM volt számomra, és általában megvan az a mag, akik részvételükkel emelik a túra színvonalát, így találkoztam ismerős arcokkal is. Elindultunk közösen, de pár km után le is szakadtunk a többiektől. Vancsival úgy döntöttük, hogy inkább beosztjuk az energiánkat. Tehát az első ellenőrző ponthoz, (ami kb. 65 km után volt) ketten érkeztünk (Bálint nem tudott részt venni ezen a túrán). Pókaszepetkről utunk Őriszentpéterre vezetett, ahol a bringásokból kezdett egy kisebb társaság kialakulni a Coop ABC ellenőrző pontnál, de itt még nem egyszerre indultunk tovább.
A következő állomásunk Jákon volt, és ha már Jákra vitt utunk, szemügyre vettük a Jáki templomot is. Na meg nem maradhatott ki a szuvenír készítés sem. Kilométer számban a 158.-nál jártunk, hátra volt még egyszer ugyanennyi. A negyedik ellenőrző pontunk Fertődön volt, az Eszterházy-kastéllyal szembeni kis pizzériában. Viszont mielőtt Fertődre értünk volna, áthaladtunk Szombathelyen is, ahol sikeresen kétszer is rossz irányban mentünk. Ezzel nem csak mi voltunk így, egy öt fős csapat is hasonló cipőben járt.Mint kiderült, ők is eltévesztettek egy utcát, velünk szembe tekertek, majd csatlakoztak hozzánk. Végül az itinert szabályszerűen követve kikeveredtünk a városból. Onnan már nehéz lett volna eltévedni.
Fertődön is hosszasan időztünk, a pizza nagyon jó kalória pótlónak bizonyult. A kis csapattal folytattuk utunkat, nekivágtunk az utolsó 93 kilométernek is. Ez a szakasz már kezdett több okból is kellemetlen lenni, ami főleg a rossz minőségi útnak volt köszönhető. Nagyon „rázott” és az az érzésem volt, hogy tekerek, de nem haladok. Végül ismét sima aszfalt és egy hosszas emelkedő fogadott bennünket. Megmásztuk, majd szépen beereszkedtünk a túloldalon.Habár fáradtak voltunk, mikor megláttuk az Ajkai táblát, picit rágyorsítottunk, mintha a hajrá lett volna. Végre begurultunk az Ördögsarok Kávéház kertjébe és büszkén kezet ráztunk egymással, majd az elengedhetetlen fotózás következett a lepecsételt túrakártyákról.
Összességébe klassz kis túra volt, az utolsó szakasz gyötrelmeitől eltekintve, na meg nem beszélve a néhol erős szembe szélről. Kb. az első 120 km-en az aszfalt vizes volt, emellé borult időjárás társult. Viszont Fertődön már szép napsütésben toltuk befele a pizzát. A kellemetlenségekért a csodálatos táj kárpótolt, és habár nem volt Húsvét, de mi még nyulakkal is találkoztunk.
Megvan a feelingje ezeknek a túráknak is. Jó úgy tekerni, hogy közben nem az előtted levő kerekét bámulod, meg figyelsz a reakcióira, hanem szépen a saját kis tempódban, élvezve a környezetet is. A sokadik jó oldala ezeknek a túráknak, hogy természetesen van szintidő, de ezek úgy vannak meghatározva, hogy sose kell néznünk az órát, hanem elidőzhetünk egyes ellenőrző pontoknál. Arról nem is beszélve, hogy egyes település előtti táblák mosolyt csalnak arcunkra. Nem, hogy még nem jártunk arrafele, de a létezésükről se tudtunk mindezidáig. Mivel is zárhatnám kis beszámolómat, mint azzal, hogy éljen a BRM!
A túráról készített többi képet megtekintheted a Facebook oldalon.