Balatonföldvár - Tour de Balaton

Közép-Európa legnagyobb tavának megkerülése

    Az első maratoni előnevezésemet követően azon gondolkodtam, hogy még milyen eseményen vegyek részt, hisz ennyivel nem elégszem meg. Egy maraton teljesítése szép feladat, azonban újabb kihívásokra, újabb megmérettetésekre van szükség a fejlődés érdekében. Elhatároztam, hogy készítek egy teljes évre szóló versenynaptárat, így tudom kontrollálni a felkészülések, regenerálódások szakaszait. Igyekeztem az anyagi kereteimen belül minél több rendezvényre előnevezni, mivel így kedvezőbb volt a nevezési díj, hiszen az esemény napjához közeledve kategóriákat ugranak ezek a nevezési díjak. Ebből adódóan két dolog miatt is érdemes volt előre nevezni: 1. anyagi megfontolás; 2. ha sérülés vagy egyéb külső tényező nem jön közbe, akkor nincs kifogás a rendezvényen való részvétel miatt. Ezt a naptárat viszont egyéb programok is színesítik, mint a Criticall Mass felvonulás vagy éppen a különböző túrák.

    Tarsolyomba volt egy maraton és egy félmaraton, mikor is készültem volna a Balatonkör-re, ha a drótszamaram is ezt szerette volna… Kérem szépen e csodás jószág a szervizbe hűsölt, és két nappal a túra előtt készült el. Nem mondanám, hogy e túra előtt,- ami tegyük hozzá, mégiscsak 206 km- oly sok km-t töltöttünk volna együtt az én kedves paripámmal, de nem aggódtam, mert itt nem hajtott a versenyzési adrenalin, biztos voltam a táv teljesítésében.

    Péntek d.u.-n vonatra szálltam és időben leértem Földvárra, így még aznap át tudtam venni a rajtcsomagot. Meg kell említenem, hogy már a vagonból csodás volt nézni, ahogy a vonat a Balaton mellett halad. A nap nem tűzött annyira, lefeküdni készült már, a víz felszínéről sugarai lágyan verődtek vissza. Hosszasan merengtem és arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, hogy láthatom mindezt. Még elnézelődtem volna egy ideig, de megérkezett a vonat Balatonföldvárra, a Balatonkör rendezvény indulási pontjára. Tíz perc séta volt a vasútállomásról a versenyközpontig való eljutás. A nevezések és az előnevezettek rajtcsomagjainak kiosztása folyamatban volt. Egy jól szervezett csapat fogadott, először ellenőrizték a kerékpárokat a saját, valamint a túrán résztvevők érdekében. Ezután kaptuk meg a zöld balatonkörös matricát, melyet a biciklivázon kellett elhelyezni. Végül a rajtcsomagot adták át, mely tartalmazta a névre szóló rajtszámot (aki időben leadta a nevezést), kedvezményekre jogosító kuponokat, illetve naptejet a bőrvédelem érdekében. Nem volt más dolgom, mint elfoglalni a szállásom és beszerezni a vacsorát meg a reggelit. A vásárlást követően visszamentem a partra, hogy gyönyörködhessek még a naplementében. A parton sétálva úgy tűnt, mintha megállt volna az idő egy pillanatra. Megfigyeltem, ahogyan a horgász kitámasztja botját, várva a nagy fogást; ahogyan a nyugdíjasok sétáltatják kutyájukat, vagy éppen fordítva; hogy egy szerelmespár összebújva figyeli a naplementét; és hogy a kacsáknak is jut ennivaló egy anyuka jóvoltából . Ezen pillanatképekkel tértem nyugovóra, hogy kipihenten, frissen vágjak neki a túrának.

    Reggel fél hatkor már gyülekeztek a kerékpárosok. Volt, aki először,- mint én – volt, aki már sokadszor vett részt ezen a kis kerekezésen. Hatkor elindult a közel ezer létszámú tömeg, hogy körbetekerje a Balatont. Kisregényt lehetne írni az egész túráról, épp ezért igyekszem csak a fő momentumokat megeleveníteni. Az első pár km-en nézelődtem, figyeltem a falusi házakat, és arra gondoltam, hogy semmivel se különb, mint nálunk, Erdélyben. Ugyanolyan szorgos emberek lakják, kik a saját erejükből építették fel otthonukat. A házak cserepein már megcsillantak a nap első sugarai, a falevelek szintén csodás színekben pompáztak. A Balaton vize pedig leírhatatlanul gyönyörű kék fátyolt viselt.

     Jó érzés volt az út közepén tekerni, nem figyelni arra, hogy hátulról jön-e autó. Egyes útszakaszok le voltak zárva nekünk, de főként kerékpárutakon haladtunk. Az átlagsebesség 18 km/h volt, ami néha az idegeimet cincálta, hiszen nem ehhez a tempóhoz vagyok szokva, azonban mivel először vettem részt a túrán, nem szerettem volna különcködni és elhagyni a csapatot. Erre is volt lehetőség, azaz hogy mindenki a saját tempójában haladjon, de ekkor nem biztosították az úton való átkelést. Ha valaki rosszul mérte fel a képességeit, lehetőség volt útközben rövidíteni, komppal áthajózni a másik partra és ott folytatni a túrát. Voltak kisebb szakaszok is, mint pl. a kiskör (85km), a családi kör (25 km) és a köröcske (6 km). Egész napos rendezvények színesítették az eseményt a versenyközpontban. Gyerekeknek ügyességi versenyt szerveztek, Alma koncert, illetve ügyességi bemutatók egészítették ki a programot, és elégítették ki az ott tartózkodó érdeklődőket, családtagokat.

    A pihenőpontok is viszonylag sűrűn voltak, ahol alkalom adódott frissítésre. A támogatók jóvoltából bőséges választék fogadott ezen állomásokon. A mini pizzán és a banánon keresztül a nápolyi szeletig, szőlőcukorig lehetett válogatni számos kalóriapótlóból, sőt még zsíros kenyér hagymával és forró teával is szerepelt a repertoárban. Este pedig a versenyközpontban gulyással vártak bennünket. Ha valakinek nem lett volna ez megfelelő vagy nem elégítette volna ki az igényeit, akkor lehetőség volt az állomásokon a büféket meglátogatni és akár bőséges ebédet elfogyasztani (teszem hozzá, ezt azért nem javaslom senkinek a tovább-haladás érdekében).

    A negatívumok közül csupán azt tudom megemlíteni, ami valószínűleg csak az én türelmetlenségemből fakadt. A néhol számomra totyogós tempó bosszantó volt, ami főként abból adódott, amikor kerékpárútra kényszerült ez a nagy tömeg, és picit "bedugult" a társaság; no meg amikor szemből érkezett kerékpáros, akkor csak szintén a kerékpárút egyik felét használhattuk. Egy külső tényezőt is a negatív kategóriába sorolnék, ami a kerékpárút minőségét jellemzi. Egyszerűen borzalmas volt egyes szakaszon az aszfalt minősége, legalábbis nem országúti kerékpárnak való. Ezektől az apró kellemetlenségektől eltekintve tökéletesen működött minden. Egész nap jó időnk volt, csupán az utolsó pihenőnél áldott meg az ég egy kis záporral. Este a célban bajnokokhoz méltóan vastapssal fogadtak minket, és még egy emlékérmet is a nyakunkba akasztottak.

    Összefoglalva elmondhatom, hogy ez a túra nagyszerű program a kikapcsolódásra, a sportolásra és nem utolsó sorban az ismerkedésre. Ismeretlen emberekkel km-eken keresztül együtt tekerni szótlanul nem lehet, így akarva-akaratlanul is elindul egyfajta kommunikáció. Akár barátokat is lehet találni, akikkel a későbbiekben közös túrákon/versenyeken vehettek részt.  Hozzáfűzném, hogy valóban a 206 km soknak tűnik, de nem kell rendelkeznie senkinek napi szinten tekerő biciklis múlttal; csupán egy strapabíró kerékpárra van szükség és persze nem is annyira az állóképességre, mint az üllőképességre. Nap végére az elszokott testrészek könyörögnek már a befejezésért, de ezt a kellemetlen érzést 1-2 nap alatt el lehet felejteni és csupán a sikerre emlékezni. Ha esetleg útközben történne valami gond, akkor sincs pánik, mivel mentőautó és szervizes kocsi is kíséri a csapatot, így gyorsan tudják orvosolni mind az emberi, mind pedig a műszaki problémákat.

    Egy szó, mint száz, ott a helye mindenkinek, aki egy picit is szeret kerékpározni, szereti a természetet, a Balatont és a jó társaságot. Garantáltan mindenki felejthetetlen élményekkel gazdagszik majd. Végezetül pedig íme az útvonal részletezése:

Jó tekerést Mindenkinek! ;-)